Ilyen világot akarunk

Feliratkozás az értesítéshez

Facebook csoport: Ilyen világot akarunk

Miután felfogtam, hogy a világ inkább szubjektív mint objektív rájöttem, úgy lehetne megváltoztatni leghatékonyabban csoportos meditációval, ha mindenki saját kis szubjektív világát formálná át. Mégpedig azon a ponton, ahol leginkább fáj.

Az agykontroll szerint a sikeres teremtő meditáció három kulcsa: hit, vágy, elvárás.

Amikor valaki elkezdi programozni vágyott célját egyedül, a hit és az elvárás ritkán teljesül benne igazán a meditáció alatt.

A csoportos meditációk nagyobb hatásúak szoktak lenni. A vezetett meditációk viszont általában nem az egyén legfájóbb problémájának  megoldására irányulnak, ezért annak árnya ott marad.

Itt viszont...

Hogyan működik?

Hogyan is működik ez a dolog?

Mi emberek sokkal inkább kapcsolódunk egymáshoz, mint ahogy azt általában képzeljük. Anno, amikor transzcendentális meditáció tanfolyamra jártam, az oktató mesélte, hogy ha egy városban a lakosság 2,5%-a naponta gyakorolja ezt a meditációt, a város bűnözési statisztikája is észrevehetően csökken.

Anno, amikor az agykontrollt végeztem, Domján László említette, hogy 1000 fő alatt nem is szoktak ilyen tanfolyamot szervezni, mert ekkora létszám hozza létre azt a közös teret, amiben könnyű elérni az alfa állapotot. Ettől sokkal másabb a tanfolyam, mintha otthon, egyedül próbálkozik valaki.

Azt, hogy az Ilyen világot akarunk, teremtő meditáció hogyan működik, egy metaforával érzékeltetem.

Régen, a villanyáram alkalmazása előtt a báltermeket olyan csillárokkal világították ki, amelyeken sok-sok gyertya volt. A mennyezetről kötélen leeresztették ezeket elérhető magasságba, behelyezték és meggyújtották a gyertyákat, majd felhúzták a magasba, és a sok gyertya fénye beragyogta a termet. Néha csepegtette is a viaszt a bálozókra, ha nem voltak elég óvatosak.

Képzelj el egy ilyen csillárt, a sok, egymáshoz közeli gyertyával. Olyan gyertyákkal, amik még nem elég kifinomult technikával készültek, ezért az éghető viaszban szennyeződések vannak. Ezek a szennyeződések  a felolvadt viaszban odaúsznak a kanóchoz, és gátolják az éghető anyag felszívódását. Ezért az ilyen gyertyák kis lángon égnek, kevés fényt adnak. Emellett a csillár gyertyáinál számításba vették azt is, hogy egymást melegítik, és a viasz felolvadását nagyban segíti a környező gyertyák által fejlesztett hő. Vagyis: a csillár akkor ragyog teljes fénnyel, ha minden gyertya a maximális lángon ég. (Az alábbi képen látható csillár csak illusztráció. A mi elképzelt csillárunkon sokkal több a gyertya, és sokkal közelebb vannak egymáshoz, hogy tényleg hőhatást gyakoroljanak egymásra.)

Képzeld el, hogy egy ilyen csillárt meggyújtanak, de a gyertyák közül sok ég csökkentett lánggal, mert a szennyeződések miatt nem kap elég olvadt viaszt a kanóc. Ezért a szomszédos gyertyák lángja is kisebb, mert hiányzik a megfelelő környezeti hőmérséklet a viasz optimális felolvadásához. Így a csillár fénye lényegesen kisebb, a tervezettnél.

Most azt képzeld el, mi történik akkor, ha valaki fog egy csipeszt, és a leghalványabban égő gyertyák kanóca mellől eltávolítja a szennyeződést. Így a halvány gyertyák lángja nagyobb lesz, több hőt termelnek, és a szomszédjaik fénye is nő. Mi történik, ha ez a valaki folyamatosan körbejár a csillár körül, kiszedi az áramlást gátló szennyeződéseket az épp legkisebb lángon égő gyertyákból?

Logikus, hogy lassan minden gyertya eléri a maximális teljesítményét, és a csillár fénybe borítja a termet.

Az Ilyen világot akarunk meditáción valami hasonló történik.

Mindnyájan gyertyák vagyunk. A lelkesedésünk lángja világít bennünk, és fűti a környezetünket. Ezt a lelkesedést leginkább azok a vágyak tudják felizzítani bennünk, amiket el akarunk érni. Ilyenek lehetnek egyes elérendő céljaink, vagy valamilyen tehertől való megszabadulás iránti vágy. Előbbi esetben az tud lelkesíteni, ha átéljük azt, hogy elértük a célunkat, az utóbbi esetben pedig az, ha a tehertől mentes állapotot éljük át.

A meditáció elején arra kérek mindenkit, hogy csukja be a szemét, és élje bele magát vágyott állapotába (meggyújtjuk a gyertyákat). Vagyis abba a helyzetbe, hogy a vágy teljesült. Tipikus, hogy a tudatalattinkban olyan korlátozó hitrendszerek is működésbe lépnek, amik miatt nem érezzük reálisnak ezt a képet, ezért a lelkesedés nem túl nagy (a szennyeződések lefojtják a viasz áramlását).

Én az önkép tisztítás módszerével a csoportra hangolódom, és törlöm a résztvevőkből (azokból, akik engedélyt adnak rá) az érzékelt korlátozó hitrendszereket (szennyeződések eltávolítása). Ez úgy történik, hogy megnevezem az érzékelt hitrendszereket, és kérem, hogy törlődjenek azokból, akiknek erre a felsőbb énje engedélyt ad. Ilyen „hitrendszerek” lehetnek pl.: „a körülmények határozzák meg a lehetőségeimet”, „lényegtelen a világ számára, hogy jól érezzem magam”, „képtelen vagyok érvényesíteni a szándékomat a világban”, és sok más, hasonló. Mindig az épp aktuálisat lehet törölni. Ez így van a személyes konzultáción is, de ott egy emberrel dolgozunk.

A korlátozó hitrendszerek eltávolításával a csoport lelkesedésszintje egyre nő, és kölcsönösen emelik egymást (a csillár fénye eléri a maximumot). Elérkezik az az állapot, amiben igazán átélik képzeletben, hogy a cél teljesült, és ezért mélyen hálásak az univerzumnak. A tiszta lelkesedés, hit (azaz bizonyosság) és hála pedig a legerősebb teremtő erő.

Hogyan teremt ez új világot?

Az "Ilyen világot akarunk" meditációban mindenki a saját legégetőbb problémájából indul ki, és egy olyan világot jelenít meg, amiben az a probléma nem is létezik. Se megoldva, se megoldatlanul. Meditáció előtt beszélgetünk a témákról, és segítek kialakítani az optimális elképzelést.

Megvilágítom egy hasonlattal a közös munka lényegét:

Tegyük fel, hogy egy kis elképzelt (tervezett) faluban a tetőfedő a tökéletes tetőket, a kőműves a tökéletes falakat, a hentes a tökéletes húsboltot és húsokat, a kertész a tökéletes kerteket tudja elképzelni.  Aztán mindenki, akinek tetőre, falra húsra vagy kertre lesz szüksége, a tökéletes mintából tud meríteni.

Meditációnk alatt is az történik, hogy a "szakember" (aki legközelebbről szenvedi meg) képzeli el egy-egy problémának a hiányát, és éli át az abból fakadó boldogságot. Ezzel elhelyezi a kollektív tudatban a leendő új világ egy kis darabkáját, amihez hozzáférnek, akiknek szüksége van rá.

Fontos, hogy a saját jelenlegi életére is jelentős pozitív hatást gyakorol. Hisz itt lényegében mindenki egyéni jobb életét teremtjük meg.

Hitelesség

"Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotás, tettet, gondolatot: valódi és igaz."

Weöres Sándor

Azt, hogy a meditációban elképzelt kép melyik kategóriába tartozik, a tudattalanunkban megbúvó hitrendszereink határozzák meg.

Meditáció alatt a csoport kollektív tudatára hangolódva ezeket a gátló hitrendszereket érzékelem, megnevezem és hatástalanítom. (Ahogy ezt egyéni konzultációkon is teszem.) Ezzel eloldom képzeletünk léghajójának kötelékeit. Így képes lesz igazán magasra repülni.

(A törlések és egyéb változások csak azoknál történnek meg, akik ezt magukban jóváhagyják.)

Kollektív élmény

Az együttes meditáció rendkívüli módon tudja emelni minden résztvevő boldogságszintjét. Kialakul egy olyan erőtér, amiben mindenki rendkívül jól érzi magát. Könnyebben elenged lelki terheket, és hosszú időre feltöltődik. Minél többen vagyunk, annál jelentősebb a hatás.

Az ilyen meditáció akár sorsfordító is lehet a résztvevő számára.

Egy alkalom ára kb. 1000Ft, helyszíntől és létszámtól függően.