Halló, ott Isten?

Mérnöki szemmel az ezoterika útvesztőjében.

Porold le az iránytűdet

Nem kell rossz irányba menned azért, mert másoknak hibás az iránytűje!

A lélek szava

Vajon milyen lenne a világ, ha a lelkünk alaptermészete szerint élnének az emberek?

Legyen világosság... vagy sötétség!

Biztosan eljön majd az az idő, amikor tökéletességünket megélhetjük itt a Földön. De mi lesz aztán?

Teremtőgép

Lehet, hogy ilyen lenne az a világ is, amit az emberiség gondolatvilága teremt meg?

 

 

Selfness életvezetési tanácsadó
Hipnoterapeuta, Coach
Theta Healing konzulens
Germán Gyógytudomány tanácsadó

  • 2015. November 16. 13:48

A jó és a rossz

A karmáról másként...

Vajon miféle tapasztalás, vagy játék kedvéért jöttünk ebbe a világba?

A szellemi tanítók szerint, a "jó" és "rossz" kategória a dualitás világához kötött. Azt állítják, hamarosan elhagyjuk ezt a világot, és fel kell adnunk a dolgok efféle címkézését. Mi lehet e mögött a tanítás mögött? Hogyan lehet úgy tekinteni a világra, hogy ne értékeljük a látottakat a szokásos módon, és főleg ne címkézzük jónak, vagy rossznak az embereket? Hogyan létezhet harc a magasabb dimenziókban, ha nincsenek szemben álló erők. Vagy mégis vannak?
Közelítsünk a témához egy hasonlattal!

A fehér fényben megtalálható az összes szín, egyenlő mértékben.
Egy fehér fénysugarat prizmán átengedve, színeire bomlik, és a különféle színek láthatóvá válnak a prizma túloldalán elhelyezett papírlapon.

A tökéletesség részekre bontása
Képzeljük el, hogy van egy hatalmas házunk, és minden szobát, minden bútort és berendezési tárgyat fehérre festünk benne. Hiába tökéletes a fehér szín a maga nemében, mégis egyhangúvá teszi lakókörnyezetünket, nem ismerhetjük meg alkotóelemeit, amíg külön-külön nem vizsgáljuk meg azokat.
Mennyivel változatosabb az, ha a szivárvány színeit használjuk fel arra, hogy kiszínezzük lakásunkat.
Az egyik szoba lehet kék, a másik sárga, a harmadik zöld, stb. A berendezés színei, pedig szintén nagy változatosságot vihetnek életünkbe.
Hiába származik minden szín a fehérből, mégis tapasztalható, hogy egyes színek nem harmonizálnak egymással. Általában két színcsoportról beszélnek, a hideg és a meleg színekről.
Egy meleg, sárga szobában disszonánsan mutatnak, pl. a kék bútorok. Nem azért, mert a kék (vagy sárga) szín rossz, csupán egymással férnek meg nehezen. Annak ellenére, hogy a fehérben jól megvannak.
Elmondhatjuk tehát, hogy nincs jó és rossz szín, de a párosításra oda kell figyelni. Bármely szín alkalmas arra, hogy megfelelő társaival párosítva esztétikus környezetet teremtsen.
Képzeljük el, hogy létrehozunk egy hatalmas "Színcsarnokot" abból a célból, hogy mindent megtapasztaljunk a színekről, amit csak lehetséges.
Fehér ruhában érkezünk, átöltözünk színesbe, és bármit kipróbálhatunk, kiélvezhetjük a színek kavalkádját, de a végén fehér ruhában kell távoznunk is.
Én biztosan élnék a lehetőséggel, és hatalmas termeket építenék egy-egy színnek, ahol a fal és a mennyezet az adott színre lenne festve, és a létező összes variációt kipróbálnám, a többivel, a bútorok, ruházat, szőnyegek, stb. tekintetében. Lehetne árnyalni, keverni őket minden variációban. Ha minden lehetőséget kimerítettem, átmennék a következő szín termébe, és ott is eljátszanék mindent, amit lehet.
Csak így derülhet ki, milyen kellemetlen egy rikító sárga kanapé, és milyen akkor, ha halványabb árnyalatra váltom. Milyen hatása van, ha zöld terítőt terítek rá, kéket, vagy pirosat. Esetleg különféle szőnyegeket vagy székeket viszek mellé.
A kreativitásnak óriási teret ad ez a játék. A berendezést és öltözetet tekintve sok disszonáns, és sok harmonikus variáció kialakul. Lehet harmonikus berendezést összehozni hideg színekből, de melegekből is. A két színcsoport keverésével is megpróbálkozhatok.

Sokféleség
Ha kimerítem a tapasztalás lehetőségeit, elhagyhatom a csarnokot, de csak fehér ruhában, amelyben minden szín egyenlő mértékben képviselteti magát.
Akkor van gond, ha valamely színekhez kellemetlen tapasztalataim tapadnak, emiatt elutasítom azokat. Addig, amíg ez fennáll, nem tudom felvenni újra a fehér ruhát, mert abban a nem kívánt szín is szerepel. Addig kell tehát bent maradnom, amíg újra meg nem barátkozom minden színnel. Ezért a barátaim mindent megtesznek, hogy szembesítsenek az elutasított színekkel, szokjam meg, és szeressem meg azokat is. Tanuljam meg jól érezni magam, ha azok vesznek körül. Ha ez megtörténik, eltávozhatok.

Valaha, amikor erre a kalandra vállalkoztunk, sugárzóan boldogok és kiegyensúlyozottak voltunk. Létrehoztunk hát egy "Boldogságcsarnokot" azért, hogy tanulmányozhassuk a boldogság összetevőit. A boldogságot univerzumunk "prizmáján" alkotórészeire bontottuk, és elkezdtünk velük játszani. A boldogság beesett a prizma egyik oldalán, a másikon pedig megjelentek fontosságaink, mint például: anyagi jólét, szabadság, béke, harmónia, nyugalom, melegség, tisztelet, ihlet, rend, szépség, bizalom, biztatás, elfogadás, elismerés, empátia, őszinteség, szeretet, csönd, érzelmi biztonság, figyelmesség, megértés, értelem, hitelesség, kreativitás, önbecsülés, érintés, étel, hajlék, levegő, pihenés, testmozgás, álmaink, céljaink megválasztása, ünneplés, támogatás, szex, testi élvezetek, hatalom.
Ezek addig is megvoltak számunkra csakúgy, mint a fehérben az összes szín. De ugyanúgy nem ismertük őket külön-külön, mint a fehér ismeretében, annak összetevő színeit.
Figyeljük meg, hogy ezek között nincs egy negatív sem! (A hatalomhoz manapság rossz szájíz társul, pedig önmagában csak azt jelenti, hogy módomban áll megtenni, amit szeretnék.)
Elkezdtünk ezekkel játszani. Megélni pl. azt, hogy milyen, ha túlhangsúlyozunk néhányat, elnyomunk másokat közülük, és olyanokkal vesszük körbe magunkat, akikben mieinktől eltérőek vannak túlhangsúlyozva.
Pl. vegyünk egy házasságot, melyben a férj kiemelt fontosságai: értelem, hitelesség, kreativitás. A feleségé pedig: szeretet, csönd, érzelmi biztonság, figyelmesség.
Ebbe a házasságban a feleség valószínűleg szenvedni fog, mert a férj nem figyelmes vele, állandó rohanásnak érzi az életet, mert a férj kreativitása mozgatja körülötte az energiákat. Ugyanakkor leértékelve érzi magát, mert a férj nem dicsérgeti, hisz egyrészt nem olyan természetű, másrészt nem lát értékeket benne. A férj viszont úgy érezheti, a felesége kolonc a nyakán, mert nem tud vele lépést tartani, és ráadásul folyamatosan lehangolja őt az állandó búskomorságával.
Mindketten megtapasztalják a "szeretet, csönd, érzelmi biztonság, figyelmesség", és a "értelem, hitelesség, kreativitás" fontosságokat, de más-más oldalról.

Ellenérzések
Ebben a variációban, a másik fontosságai ellenérzést keltenek bennük, ami nem maradhat úgy, hisz akkor nem hagyhatnák el a csarnokot, ezért a játék folytatódik, akár a színekkel.
A fontosságokat, különböző módon csoportosítva, kívülről és belülről egyaránt meg lehet élni. Olyan házasságok, partner kapcsolatok (szülő-gyermek, testvér, főnök-beosztott) is léteznek, ahol egymás fontosságai kiegészítik egymást. Az előbbi példában, ha a férj fontosságai között szerepelt volna az "empátia, elfogadás" is, egészen más megtapasztalásokat eredményezett volna kapcsolatuk.
Vannak történelmi korok, melyekben egyik-másik fontosság kiemelt szerepet kap, az adja a társadalmi keretet, míg a társadalom tagjai, a legkülönfélébb variációkban állítják össze saját, egyéni fontosság készletüket, melyet a nagy keretek között akarnak megtapasztalni.

A színek között van két csoport: hideg és meleg színek.
Az univerzum világai is két csoportra oszthatók: luciferi és isteni világokra. A luciferi világokban kiemelt szerepet kapnak az értelem és a hatalom fontosságai, míg az isteni világokban a szeretet, béke, szabadság.
Egyik sem nevezhető rossznak. Az viszont biztos, hogy egy luciferi világban az isteni világ fontosságaival bíró lény kutyául érzi magát. A fordított eset sem szerencsés, mert a luciferi egyén nem képes felfogni az isteni világ lakóinak motivációit. Nem érti, mit miért cselekszenek.

Az isteni és a liciferi világ
A hatalom, értelemmel párosulva, érzelem nélkül zsarnoksághoz vezet. Ugyanakkor érzelemmel párosulva áldást, jólétet hoz az alattvalók számára, de nem mindig van benne logika. (Jézus hagyja magát megfeszíteni, holott valószínűleg hatalmában lenne elkerülni azt. Ingyen gyógyít, ingyen etet meg egy csomó embert, stb.)
A liciferi világokban a mások fölötti hatalom megszerzése szükséges ahhoz, hogy az ott élők megtehessék, amit akarnak, mert a többiektől nem kapnak támogatást, hisz a szeretet jobbára teljesen hiányzik fontosságaik közül. Aprólékos szabályrendszert kell létrehozniuk, és büntetések terhe mellett betartatniuk, hogy a társadalom tagjai ne "egymás rovására" éljenek. Ez sok tekintetben felesleges korlátokat jelent az egyének számára, melyek között olyan dolgokat sem tehetnek meg, melyekkel nem okoznának másoknak kárt, ugyanakkor a rafináltabbak, a szabályok dacára is ártanak másoknak.
A szeretet világában nincs szükség törvényekre, szabályokra, mert az ott élők tekintettel vannak egymásra, és belső szükségletük az, hogy semmiképp ne tegyenek rosszat másoknak sőt, fontosságaik között szerepel az is, hogy támogassanak másokat saját céljaik elérésében. Épp ezért sokkal szabadabbak, mint a luciferi világokban élők, mert mindent megtehetnek, amivel nem ártanak másoknak, ugyanakkor nem kell félniük attól, hogy mások korlátozzák őket, vagy ártanak nekik.
Drunvalo szerint, a mi világunk a két típus keveréke. Jogrendszerünkön kiválóan tapasztalhatjuk a luciferi világ légkörét, ugyanakkor érezhető a szeretet jelenléte is (nem a jogrendszerben). Gyakran tapasztalhatjuk környezetünkben azt is, hogy a jog és a szeretet rendezőelvei nem azonosak. A középkorban pl. annak ugyanúgy levágták a kezét, aki éhező családjának lopott ennivalót a gazdagok konyhájából, mint annak, aki az éhhalál szélén tengődő szegényeket fosztott ki.

Akár honnan nézzük, az univerzum minden lényének cselekedeteit fontosságok motiválják, és ezek között soha nincs olyan, ami direkt rossz.
Sok ember él át kellemetlen megtapasztalásokat, de azok, akik ebben segítenek nekik, soha nem cselekszik a rosszat pusztán a rosszért. Azok pl. akik szadista módon kínoznak másokat bizonyos helyzetekben, inkább a hatalmat élvezik, mint a gonoszkodást. Az is lehet, hogy a tisztelet vagy a bizalom iránti fontosságukat elégítik ki (pl. az adott politikai rendszer iránti feltétlen bizalom, elöljáróik iránti tisztelet), ezért háttérbe szorítják, vagy teljesen elnyomják magukban a szeretetet. Akik pénzért teszik, az anyagi jólét miatt cselekszenek.

Ezek a segítők (akik negatív tapasztalathoz juttatják embertársaikat) megszenvedik azt, ha rosszat tesznek másnak, de meg kell tenniük, különben cserbenhagynák azt, aki számít a megtapasztalásra. Hisz a kellemetlen tapasztalatok is szándékosan betervezett tapasztalatok, amiket azonban csak utólag tudunk értékelni. Ezért mondja Kryon, hogy "a gyűlölet a legnagyobb szeretet".
Az új idők tanítói kiemelik, hogy saját magunk teremtjük sorsunkat. Bármi rossz ér bennünket az életben, azt bevállaltuk, mint eshetőséget, sőt, kívántuk a megélését. Különben nem lett volna lehetséges, hogy megtapasztaljuk, mert mi vagyunk a teremtők.
Univerzumunkban tehát, a magasabb dimenziókat is beleértve, nem történik egyéb, mint a boldogság összetevőinek megtapasztalása különféle csoportosításokban, kívülről vagy belülről, pozitív vagy negatív formában. Éppen úgy, ahogy kedvünk van hozzá.
Jelenleg úgy fest, hogy az elkövetkező 2000 évben a pozitív megtapasztalások idejét akarjuk megélni. Ehhez egy dimenzióváltást kell tennünk, aminek feltétele, hogy "öltsük fel újra a fehér ruhát", azaz a krisztustudatot, mert a 3D eszközeivel már eljátszottuk, amit lehetett. (Ha nem megy, akkor tovább kell játszanunk benne.)
Egy kis pihenő után, magasabb szinten folytatjuk a tapasztalást, feltehetően kifinomultabb eszközökkel. Hasonlóan ahhoz, mint amikor a 4 éves gyermek öklömnyi kockáit, amiket már megtanult egymásra helyezni, kisebbekre cseréljük. Ha nem tanulta még meg, akkor nincs értelme a cserének.

Lucifer nem tesz mást, mint segít bennünket abban, hogy minél több tapasztalatot szerezzünk. Ha már minden lehetséges tapasztalatot megszereztünk ebben a "Boldogságcsarnokban", és "magunkra ölve boldogságunkat", távozni készülünk, mint a "boldogság mesterei", nagyon hálásak leszünk neki. Isten is az, akinek nagy segítséget jelent abban, hogy általunk megismerje önmagát.
Lucifer
A fentieket segít megtapasztalni egy-egy belső utazás (http://www.belso-utazas.hu/ ). Sokszor megéltem már a segítői székben is és az utazó szerepében is, hogy igenis, maradéktalanul meg lehet érteni bárkit, aki rosszat tett nekünk, bármi is legyen az. Ilyenkor, az utazás tábortűz folyamatánál mindig felismerjük, hogy a "gonosz" ember nem tett mást, mint megpróbálta kielégíteni saját fontosságait, és erre nem talált más módszert, csak olyat, amivel nekünk ártott. Soha nem tapasztalható az, hogy pusztán ez volt a szándéka.


2008-02-18
VeSa

Ajánlanád valakinek?
Oszd meg kedvenc helyeden!

Keressen fel meghallgatom!


info kukac rajtammulik.hu