Halló, ott Isten?

Mérnöki szemmel az ezoterika útvesztőjében.

Porold le az iránytűdet

Nem kell rossz irányba menned azért, mert másoknak hibás az iránytűje!

A lélek szava

Vajon milyen lenne a világ, ha a lelkünk alaptermészete szerint élnének az emberek?

Legyen világosság... vagy sötétség!

Biztosan eljön majd az az idő, amikor tökéletességünket megélhetjük itt a Földön. De mi lesz aztán?

Teremtőgép

Lehet, hogy ilyen lenne az a világ is, amit az emberiség gondolatvilága teremt meg?

 

 

Selfness életvezetési tanácsadó
Theta Healing konzulens
Life Coach
Germán Gyógytudomány tanácsadó

  • 2017. április 03. 15:57

Fák és emberek tavasszal

Vége a hosszú, kemény télnek

Hiszek benne, hogy az emberiség történetében szintén tavasz van, és a „nap meleg sugarai” belőlünk, emberekből is előcsalogatják az életet, a szeretetet.

Nézegetem a kertben a fákat, így április első napjaiban.

A kajszi barack még nem hozott leveleket, de már rég virágba borult. A virágjai lassan elhullatják a szirmukat.

Az őszibarack egyszerre növeszti virágjait a levelekkel. Még mindkettő csak kibomló félben van.

A meggy a levelekkel kezdi. Még virágnak híre sincs rajta, de a levelecskék már dolgoznak, gyűjtik a napfényt.

A ringló szilva is a levelekkel kezdte, de szinte azonnal bontotta a virágjait is. Most szellős kis lombjában egyensúlyban van a növekvő levelek zöldje a kibomlott virágocskák fehér színévek.

A szilva és az eperfa még vár. Rügyeikben bizonyára beindult már az élet, de kívülről nem látszik rajtuk nagyobb változás, csak egy kicsit duzzadtabbak a téli állapothoz képest.

Hosszú és kemény telünk volt 2016-2017-ben. Végre itt a tavasz, és közeleg a meleg nyár. A hidegben ezek a fák bezárkóztak, visszahúzódott bennük az élet a kemény kéreg alá, ami megóvta őket a fagytól, és amiről lepattantak a hópelyhek. Azonban a nap átmelegíti a kemény kérget is, és kicsalogatja a fából az életet, aminek természete, hogy megnyilvánuljon, kölcsönhatásba kerüljön a külvilággal.

Manapság sokat hallani arról, hogy küszöbön áll a világrend gyökeres változása. A vízöntő koráról beszélnek, amiben az emberek egy magasabb tudatossági szinten élnek majd, segítve és tisztelve egymást. Bár a médiából nem így tűnik, én mégis hiszek ebben. Hiszek benne, hogy az emberiség történetében szintén tavasz van. A tél, ami most ér véget, nagyon kemény és hosszú volt. A „nap meleg sugarai” belőlünk, emberekből is előcsalogatják az életet, a szeretetet.

 A kertünkben lévő kajszi barackfa, hasonló azokhoz az emberekhez, akik kétségbeesetten próbálják megmutatni szerető és szerethető oldalukat a külvilágnak, mert már nagyon vágynak a társaságra. Inkább tartalékaikból élnek, csakhogy mielőbb átélhessék másokkal a közösség, az egység élményét. Mohón azonosulnak különféle spirituális tanításokkal, és most még hajlamosak megfeledkezni az egyensúlyról. Azonban a levelek rügyei is ott bujkálnak a virágok mögött, és nemsokára kibújnak.

A meggyfa azokhoz hasonló, akik „realistábbak”. Előbb egy kicsit talpra akarnak állni, feltölteni tartalékaikat, valamelyest anyagi biztonságot teremteni. Ha ez sikerül, utána ők is „virágot bontanak”, és megnyilvánítják gondoskodásukat, szeretetüket a külvilág felé. Úgy hiszem, a meggy azokhoz a vállalkozókhoz hasonlít, akik most kezdenek egy sikeres vállalkozást. Még tőkeszegények, de kezdenek alakulni a dolgaik.

A ringló szilvafa az olyan emberekre hasonlít, akik egyszerre áramoltatják befelé és kifelé az energiát. Az ilyen emberek jól működő munkaközösségeket alkotnak, ahol hatékonyan dolgoznak, és teljes odaadással támogatják egymást mindenben. Nem fektetnek hangsúlyt a tartalékképzésre, csak hagyják működni a dolgokat, és legjobb tudásuk szerint hozzájárulni a működéshez.

A szilvafa és az eperfa azokhoz hasonlít, akik „nyugtával dicsérik a napot”. Ők még várnak. Túl régóta volt már hideg ahhoz, hogy elhiggyék, vége a télnek. Emlékeznek rá, hogy télen is volt néha párnapos felmelegedés, amikor a balekok „virágot bontottak”, és lám, mi lett a vége! Őket nem lehet ilyen könnyen csőbe húzni. Ellenállnak a meleg kísértésének, és továbbra is a tartalékaikból élnek, de a kemény kéreg védelme mögött már érlelik elképzeléseiket, ébredezik a remény vágyaikat illetően.

Ahogy telik az idő, minden fa átmegy a virágzás időszakán, és érlelni kezdi a termését. A kertész pedig türelmesen vár. Tudja, hogy semmit nem jelent az, hogy így április elején melyik fa milyen formában ébred fel a téli álomból. Ha eljön az ideje, mindegyik finom terméssel ajándékozza majd meg. A kertész egyaránt szereti a barackot, a meggyet, a ringlót, a szilvát és az epret. A fák pedig mind megélik majd a maguk módján a terméshozás folyamatát. Hisz azért ültették őket a kertbe, mert a kertész pontosan tudta, milyen gyümölcsöt fognak teremni, ha eljön az ideje.


Ha szívesen olvasnád a bejegyzéseimet, ne bízd a véletlenre!
Add meg az email címedet, és elküldöm levélben:

feliratkozás

A fentihez hasonló hangulatú írásaimat tartalmaznak a Lélek leckék füzetek:
Rendeld meg a három Lélek leckék füzetet!

Megrendelés

Ajánlanád valakinek?
Oszd meg kedvenc helyeden!

Keressen fel meghallgatom!