Gizi végre élvezi a tanulást

Gizi egy egyetemista lány volt, aki kemény munkával tanult iskolás évei alatt, mert nagyon nehezen memorizálta az anyagot. Vizsgái alkalmával pedig hatalmas stresszt élt meg, és fenn állt a veszélye annak, hogy sokkos állapota miatt nem tudja visszaadni, amit kemény munka árán a fejébe plántált. Egy barátnője ajánlott neki, akivel más ügyben értünk el komoly eredményt.

Beszélgetésünk során elmondta, hogy iskolás évei kezdetén szeretett tanulni, és könnyen is ment neki. Visszaemlékezett egy kisiskolás-kori esetre. Emlékei szerint azóta voltak gondok nála a tanulással.

Még általános iskola alsó tagozatában történt, hogy dolgozatot írtak, és ő egyáltalán nem tudta az anyagot. Valószínűleg hiányzott, amikor vették, és nem pótolta be. Nem vette komolyan, hogy nem szabad puskázni, ezért a pad alatt a könyvét is használta.

Amikor a tanárja észrevette, ordibált Gizivel, ami sokkolta a kislányt. A pillanatnyi felkészületlenség miatti puskázás szinte természetes volt számára, hisz ez óvta meg attól, hogy számára elfogadhatatlan eredmény szülessen a dolgozat által: olyan, ami a valósággal ellentétben rossztanulónak mutatná őt. Ebben a faramuci helyzetben a kiabáló tanár mondatai érdekes hitrendszereket plántáltak bele a kislány tudatalattijába, amik a továbbiakban blokkolták tanulási képességeit. Onnantól „nehézfejű gyermek” lett, aki küzdött a tanulással. Rengeteg rossz emléke származott azokból a helyzetekből, amelyekben ő nagy erőfeszítéssel tömte a tananyagot otthon a fejébe, miközben a többiek játszottak, szórakoztak. Úgy érezte, sok időt elvesztegetett tanulásra, ahelyett, hogy ő is játszott, szórakozott volna a többiekkel.

Azóta eltelt tizennégy év, és Gizi az egyetemen tanult, de még mindig az általános iskolás tanárja szavai blokkolták az elméjét, miközben év végi vizsgáira készült.

Nézzük, milyen utasításokat olvasott ki a hangos szidalmakból, és magából a szituációból kis elméje! Vajon milyen „túlélő programot” állított össze magának, mint tudatalatti parancsolatokat, amik megóvják a későbbiekben a tanulás miatt rá leselkedő veszélyektől?

Mindenekelőtt azt szűrte le, hogy ha új dolgot akar elsajátítani, akkor a környezetéből haragot vált ki. Tehát tilos új dolgokat megtanulnia.
 Ez magától értetődő következtetés volt, hisz a könyvben új, addig ismeretlen anyagot tanulmányozott, ezért támadt rá a tanárja agresszívan.

Azt is leszűrte, hogy „amit nem tudok most, azt lehetetlen megtanulnom”. Ez közvetlen tapasztalat volt, hiszen az történt, hogy éppen új anyagot akart tanulni, amikor egy megkérdőjelezhetetlen hatalom minden erejével megakadályozta benne. Ezek után nem is voltak igazán pozitív elvárásai a tanulással kapcsolatban, hisz az az életszerű, ha sikertelen.

 Fontos következtetés volt az is, hogy „a tanárok azt akarják, hogy ne tudjam a tananyagot”.
Ennél mi sem természetesebb, hisz éppen az váltotta ki a tanár haragját, hogy próbálta megtanulni. Ha ebben ennyire vehemensen és határozottan megakadályozta, csakis azt akarhatja, hogy ne tudja.

És volt még egy alap hitrendszer, ami különösen hasznos tanács volt a vizsgáknál: akkor felelek meg, ha nem tudom visszaadni a tananyagot számonkérésnél.

Bizony-bizony! Hiszen a bajt az idézte a fejemre, hogy megpróbáltam a tananyagot a dolgozatírás során hűen és pontosan visszaadni a dolgozatomban. Elő ne forduljon még egyszer! Épphogy megúsztam élve azt az egy alkalmat.

Ezek mellett még számos olyan hitrendszert töröltünk, amik az elmúlt évek alatt abból adódtak, hogy a derékba tört tanulási képesség miatt rengeteg küszködést és kudarcot élt meg Gizella, és töltöttünk le ezek helyett olyan hitrendszereket, amik támogatják a tanulást. A végére azonban rehabilitáltuk a tanulási képességét, és mellesleg az életének más területein is óriási pozitív változásokat élt meg a Theta Healing konzultáció után. Igaz, a következő vizsgán megbukott, ahogy akkor mindenki más is, de nem idegeskedett, és még a bukás sem keserítette el.

Lám, mekkora kárt tud okozni egy felnőtt egy olyan gyermeknek, aki sokkos állapotba kerül, ha hetet-havat összehord a gyermekre ahelyett, hogy a lelkiállapotához igazodna, és megvárná, amíg értelmesen beszélhet vele. Nem kell azonban szenvedni az ilyen emlékek miatt berögzült tudatalatti programoktól, mert elengedhetőek egy megfelelő technikával.

Van okom hinni benne, hogy a gyermekek "gyenge képessége" mögött is olyan tudatalatti programok és hitrendszerek vannak, amiket simán át lehet alakítani. Mennyivel jobb lenne ezt tenni, mint "sajátos nevelési igényűnek", diszleksziásnak, dyscalculiásnak bélyegezni őket, vagy más, hangzatos kategóriába sorolni. Majd írok egy érdekes példát később arról, hogy mi állt egy középiskolás kislány matematikaundora mögött.

Jusson eszünkbe: nem szenvedni jöttünk erre a világra, hanem azért, hogy átéljük a kihívásoknak való megfelelés örömét!
Halló ott Isten? Című könyvem is. amelyben leírom, hogyan jutottam erre a következtetésre!

Köszönöm, hogy velem töltöttél pár percet itt a blogomon!
Ha szívesen olvasnád a bejegyzéseimet, ne bízd a véletlenre!
Add meg az email címedet, és elküldöm levélben:

feliratkozás

Tudj meg többet a betegségek és a lélek kapcsolatáról, és a Theta Healingen alapuló módszeremről:
Rendeld meg Halló, ott Isten?-című könyvemet

Megrendelés

Beszélgessünk a könyvről, a blogról, vagy amiről szeretnél!
Csatlakozz a Facebookon a Lélektársalgó csoporthoz!

Csatlakozás a csoporthoz