Ki a varázsló?

Egy érdeklődő anyuka felhívott telefonon, mert szüksége volt segítségre gyermeke krónikus betegségével kapcsolatban. Az orvosok és természetgyógyászok nem értek el eredményt nála.

Érdeklődött, hogy tudnék-e segíteni Germán Gyógytudománnyal, vagy Theta Healinggel. Ő egyiket sem ismeri, de azt előrebocsátja, hogy nem hisz a varázslásokban.

Mosolyogtam magamban, és nem tudtam, mit mondjak erre. Vajon Ő mit tart varázslatnak?

Egy bő évszázada a Francia Tudományos Akadémia lehetetlennek nyilvánította azt, hogy az ember valaha is repülőgépet készítsen, vagy örökmozgót. Az első „csoda” ma már hétköznapi valóság, és a másodiknál is erősen rezeg a léc.

Mit lehet tehát „tudományos realitásnak” tekinteni?

Az agykontroll megjelenése óta az emberek többsége hisz abban, hogy sorsunk véletlen eseményeit kontroll alatt tudjuk tartani azzal, ha képzeletünket kontrolláljuk, pozitívan gondolkodunk és rendszeresen programozzuk tanult technikákkal vágyaink teljesülését.

A Germán Gyógytudomány azt is felfedezte, hogy testi betegségeinket is elménk hozza létre azért, mert egy helyzetben azt érezzük (tudattalan szinten legalábbis), hogy veszélyeztetve van az életünk vagy a szaporodásunk, és tehetetlenek vagyunk. A betegségek Értelmes Biológiai Különprogramok, amik meg akarják oldani a vészhelyzetet.

Rakjuk már egymás mellé a kettőt:

1. Életünk alakulását, tehát a velünk látszólag véletlenül történt dolgokat a képzeletünk képes megteremteni.
2. Betegségeinket, amiket eddig különféle külső hatásoknak, kórokozóknak, fertőzéseknek vagy „kopásoknak”, ill. genetikai mutációknak hittünk, félelmeink indítják be, és egyértelműen a túlélésünket hivatottak szolgálni.

Dehogy vagyok én varázsló valaki másnak az életében! Hisz mindenki varázsló a saját sorsában.

Amiért néha szükségünk van segítségre azaz, hogy kezdők vagyunk. Nem tudjuk azt képzelni (reálisnak tartani), amit szeretnénk megélni. Hagyjuk megijeszteni magunkat olyan helyzetekben, amelyeken lélekjelenléttel úrrá tudnánk lenni.

Müller Péter írja egy könyvében, hogy ha egy hatalmas kutya egy macskára támad, és a macska szembefordul vele, addig a kutya nem képes bántani, amíg a macska nyugodtan a szemébe néz. Akkor ront rá, amikor a macska szemében megjelenik a félelem.

Valahogy mi is így vagyunk ezzel. Mi magunk teremtettünk a kaland kedvéért egy hatalmas kutyát: a világot, ami körül vesz bennünket, és gyakran fenyeget. Mi teremtettük és folyamatosan teremtjük, kihívásaival, erőpróbáival együtt. Ez a nagy „kutya” azonban addig képtelen kárt tenni bennünk, amíg félni nem kezdünk tőle. Viszont a félelem is teremt! Tehát amikor azt éljük meg, hogy nem tudunk úrrá lenni a sorsunkon, akkor azt a félelmeinkkel teremtjük tovább, és akár testi betegséget is teremthetünk  magunknak.

Bizony-bizony! Mi vagyunk a varázslók! Csak az okozza a gondjainkat, hogy a varázspálcánkkal gyakran hadonászunk össze-vissza. Ezért hol simogató napsütést teremtünk, hol villámot, ami a leperzseli a fülünket.

Ráadásul hagyjuk magunkat befolyásolni, és mágikus erőnket mások használják saját javukra és a mi kárunkra. (Ld. Teremtőgép) Társadalmi törvényeket és gazdasági modelleket rajzolnak fel, amiket mi elfogadunk egyedüli realitásnak, és ezzel meg is teremtjük szorgalmasan a bankrendszert, a hitelcsapdát, a multikat és a nyomort. Elfogadjuk, hogy az egészségünket csak az egészségügyi szervezetek óvhatják és állíthatják helyre…

Ne feledjük azonban, hogy csak egy magunk teremtette nagy kutyával állunk szemben, és nincs más dolgunk, mint a szemébe nézni, és stabilan megőrizni a lélekjelenlétünket! És nincs más varázsló a világon rajtunk kívül!

Persze, hogy én is varázsló vagyok. Nem jobb, mint sokan mások. Én is gyakran kapom magam azon, hogy vissza kell tuszkolnom egy-egy viharfelhőt a „nemlétbe”, amelyet egy óvatlan pesszimista időszakommal teremtettem. Én is kérek, és amikor „adatik”, töprengenem kell azon, hogy mit is kértem, és hogyan, ha ezt kaptam. És én is próbálok tudatos lenni arra, hogy mit is akarok valójában, mert a külvilág annyi célt mutogat nekem, hogy nagyon könnyű „beledöccennem” egy-egy idegen kerékvágásba, és azt követnem ahelyett, hogy a magam útját járnám, de igyekszem.

Ha eljössz hozzám, bizony varázslóhoz jössz. Egy kollégádhoz, aki képes rá, hogy kívülállóként meglássa rajtad és segítsen levenni rólad azokat a súlyokat, amiket magadra aggattál, és amik annyira nyomják a lelked. A Te életedben azonban nem vagyok varázsló, csak együtt tudok működni veled, és csak akkor, ha tényleg változtatni akarsz.