Lehet, hogy a munkahelyed, vagy a bőséged is szerepel a listán, amiben meditációban változtatandó dolgokat számon tartod?
Hiszek benne, hogy mindenkinek lehetősége van arra, hogy olyan munkából teremtse meg a bőségét, ami számára örömet jelent. Abban is hiszek, hogy egy fejlettebb társadalomban automatikusan együtt jár a munkavégzés a bőséggel. Anélkül, hogy belebonyolódnánk a teremtő képzeletről és hitrendszerekről szóló csábító fejtegetésbe, kérlek, most „dobd a lovak közé a gyeplőt”, és a fentieket fogadd el a meditáció előtt, és véletlenül se agyalj rajta a meditációban.
Idézet a meditáció szövegéből:
„Kellemes izgalom és tettvágy tölt el, ha a munkádra gondolsz, és alig várod, hogy hozzákezdj. Olyan munkát végzel, ami magával ragad, és sajnálod, ha vége a munkanapnak, és abba kell hagynod.”
Ha nem érzed jól magad a munkahelyeden, érdemes eltöprengeni rajta, hogy mi lehet az oka.
Bármelyik pont is érvényes rád, arra kérlek, egyszerűen engedd el. Nem kell azt képzelned, hogy a mostani munkáddal kapcsolatban éled meg lelkesedést, csak azt képzeld el, hogy lelkesedsz azért a munkáért, amin a megélhetésed, a bőséged alapul. Ezután hagyd, hogy kirajzolódjon egy kép magától.
Lehet, hogy meditáció alatt azt érzed, hogy egészen más munkát végzel. Lehet, hogy ugyanazt végzed, de a kollégák és a főnök teljesen másként viselkednek. Egy jó főnököt a beosztottai szeretnek, és képes kihozni a beosztottaiból a legjobbat. Nem utolsó sorban úgy, hogy a beosztottai örömmel végzik a dolgukat. Ez már a mostani világban is így van, teljesen reális, hogy veled is megtörténjen.
Egy jó munkahelyen a munkatársak tisztelik egymást. Nos, egy normális világban az emberek általában is tisztelik majd egymást, tehát a tiszteletlenség hiányozni fog abból a világból. Ez a mi világunkban nem így van, de azt megteheted, hogy elengeded a veled szemben elkövetett tiszteletlenség érzését a meditációban, mert egyszerűen eldöntöd, hogy nem veszed magadra. Azt szokták mondani, hogy a bírálat 80%-ban a bírálóról szól, 20%-ban a bíráltról. Én meg azt mondom, hogy a tiszteletlenség 100%-ban arról szól, aki tiszteletlenül viselkedik, nem arról, akivel szemben tiszteletlen. Róla a megalázottság érzése szól, és azt jelzi, hogy él enne egy olyan hitrendszer, ami szerint másoknak hatalma lehet felette. Ez tévedés. Csak annyi hatalma van másoknak fölötted, amennyit te magad adsz nekik. Ez az új világ azonban már nem az egymás fölötti hatalmaskodásról szól. Máris megteheted, hogy a veled szemben tiszteletlenül viselkedőket az új világ szellemében kezeled.
Egy fejlettebb társadalomban is lesznek olyan beruházások és munkálatok, amiket állami szinten kell majd bonyolítani, és ezekhez szükség lesz hozzájárulnia egy ország lakosainak, de ez a hozzájárulás eltörpül a mai adóterhek mellett. Vannak elméletek egy új alapokon működő társadalomról. Olyanok is, amik a nem igazán működőképes demokráciát egy sokkal-sokkal régebbi minta alapján működő társadalommal váltanák fel, ami sokkal igazságosabb életteret biztosított a tagjainak. Bármelyik valósul meg, mentesülünk rendszerszintű kizsákmányolástól, és a mai, korrupt politikusokból álló, felduzzasztott államapparátust egy gyökeresen más formáció váltja fel. Azonban a meditáció alatt nem kell ezt kitalálnod! Ne agyalj a hogyanon! Csak egyszerűen éld át az érzést, hogy a munkád örömet jelent, és mentes minden frusztrációtól, amit ma érzel vele kapcsolatban. És éld át a bőség és szabadság érzését is vele kapcsolatban! Mert nem kell megvárnod annak az új társadalomnak a létrejöttét. Ezeket az érzéseket a mostani világban is átélheted, a körülmények majd kiigazodnak ennek megfelelően.
A meditáció alatt ne aggasszon, ha nem érzékeled, milyen munkát végzel. Egyszerűen hagyd, hogy érezd: kellemes izgalom és tettvágy tölt el, ha a munkádra gondolsz, és alig várod, hogy hozzákezdj. Olyan munkát végzel, ami magával ragad, és sajnálod, ha vége a munkanapnak, és abba kell hagynod.