Halló, ott Isten?

Mérnöki szemmel az ezoterika útvesztőjében.

Porold le az iránytűdet

Nem kell rossz irányba menned azért, mert másoknak hibás az iránytűje!

A lélek szava

Vajon milyen lenne a világ, ha a lelkünk alaptermészete szerint élnének az emberek?

Legyen világosság... vagy sötétség!

Biztosan eljön majd az az idő, amikor tökéletességünket megélhetjük itt a Földön. De mi lesz aztán?

Teremtőgép

Lehet, hogy ilyen lenne az a világ is, amit az emberiség gondolatvilága teremt meg?

 

 

Selfness életvezetési tanácsadó
Theta Healing konzulens
Life Coach
Germán Gyógytudomány tanácsadó

  • 2018. március 08. 08:34

Nőnap alkalmából (2018)

Drága hölgyek! Szeretettel köszöntelek benneteket nőnap alkalmából!

nőnap

Kérlek titeket, hogy ne dőljetek be a női emancipáció hamis értékrendjének! A nők sokkal értékesebbek annál, semhogy a férfiakkal versengjenek.

A hírek és a történelemkönyvek tele vannak hős férfiakkal, akik megvédték az országot, a várat, vagy a családjukat. És olyanokkal, akik csatákat nyertek, meghódítottak országokat, földrészeket, birodalmakat irányítottak.

A történelemnek azonban sokkal fontosabb szereplői voltak a nők, akik megszülték, és szeretetben felnevelték ezeket a hőslelkű férfiakat. Hiányzik a történelemkönyvekből annak a gyöngéd és szeretetteljes anyai gondoskodásnak a leírása, aminek a hős védelmező a bátorságát és nemes lelkűségét köszönhette. Hiányzik a tananyagból az otthonmaradt anya, aki emberfeletti erőfeszítéssel és áldozatkészséggel nevelte fel háborúba vitt férje gyermekeit, miközben helyt kellett állnia a munkában férje helyett is.

És legfőképp, általában hiányzik a leírásokból az a szenvedély, amit egy-egy ilyen hős férfi érzett szíve hölgye iránt. Az a mindent elsöprő vágy egy szép hölgy kegyei után, amiért a férfiak habozás nélkül képesek voltak feláldozni az életüket.

A történelmi korok és eszmék jönnek-mennek, de a nő marad az, aminek a teremtő megteremtette: fénysugár ebben a világban, és a férfi életében.

a nő

ÉVA
Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifíuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.

Madách Imre: Az ember tragédiája, 11. szín.

Szeretettel minden hölgy olvasónak: Végh Sándor

Ajánlanád valakinek?
Oszd meg kedvenc helyeden!

Keressen fel meghallgatom!