Őrangyal

A földi élet egy általunk előre megtervezett akadálypálya. Már régen hiszek abban, hogy az őrangyalunknak nem az a feladata, hogy eltüntesse előlünk az akadályokat, megküzdjön helyettünk a sárkánnyal, vagy felrepítsen bennünket a szikla tetejére, amelyet megmászni terveztünk akkor, amikor összeállítottuk az akadályokat.

Az őrangyalok feladata inkább az, hogy egyensúlyozza ki az utunkat. Segítsen abban, hogy az eltervezett akadálypályánkon maradjunk, mert a kaland hevében adódnak olyan pontok, ahol a segítsége nélkül lesodródnánk róla.

Ma már úgy gondolom, lehetnek az életünknek olyan szakaszai is, amelyekben a terveinkben eleve óriási szerepet osztottunk rá...

Egy kétgyermekes anyuka már másodszor keresett meg. Első alkalommal sikeresen feloldottuk egy lelki traumáját, ami betegségben is megnyilvánult nála. Akkor a konzultáció alatt, az önkép tisztítás során egészen a fogantatásáig visszajutottunk. Ez évekkel ezelőtt volt, de jól emlékeztem rá, mert olyan szép, harmóniát és gondtalanságot tartalmazó „fogantatási lenyomatot” azóta sem érzékeltem, mint az övé. Most szintén egy testi betegsége kapcsán keresett meg, amiről azt gyanította, hogy lelki oldalról az egyik rokonának a halála válthatta ki. Megtudtam, hogy a halálesetek általában nagyon felkavarják. Sokkal érzékenyebb rájuk, mint az másoknál szokásos.

Alig hangolódtam rá, szinte azonnal éreztem, hogy a veszteség traumájának nagyobb része nem az aktuális gyászból ered. Egy nagyon mély fájdalom rögzült benne még magzat korában: pár hetesen elveszítette az ikertestvérét. Találkoztam már többször ilyen esettel, de ez a testvér valahogy más volt. Beszélgettünk az anyja terhességéről, mert úgy éreztem, a terhesség elején történt valami brutális esemény. A dologban az volt a furcsa, hogy volt benyomásom a tragikus eseményről, de nem éreztem azt, hogy erős érzelmi lenyomatot hagyott volna a hölgyben.

Kiderült, az anyukája, röviddel azelőtt, hogy tudomást szerzett a terhességéről, az egyik rokon gyermekre vigyázott, akiben már lappangott a rózsahimlő. Akkor még nem voltak tünetei, de megfertőzhetett másokat. Mivel ez a betegség súlyosan károsíthatja a magzatokat, az anyukája óriási pánikot élt meg, amikor tudomására jutott, hogy a beteg kisfiú mellett töltött időszakban várva-várt gyermeküket már a szíve alatt hordta.

Eddigi tapasztalataimból tudom, hogy a magzatok számára az egyik leggyakoribb traumatikus élmény az szokott lenni, amikor az anyjuk megtudja, hogy állapotos. Ez egy olyan helyzetnek felel meg, mint amikor bejelentés nélkül meglátogatsz egy szívednek nagyon kedves rokont, és ő ajtót nyit. A kölcsönös szeretet miatt az a természetes, ha mosolyra derül, amikor meglát. Az viszont óriási törést tud okozni a kapcsolatotokban, ha a rokon bosszankodni kezd, mert nem vagy alkalmas, esetleg be sem akar engedni.

Itt az anyuka által megélt sokk és az azt követő rettegés brutális törést okozhatott volna a hölgy lelkében. Ahogy erre fény derült, megjelent bennem egy bizonyosság: az elveszített ikertestvérnek nem volt szándékában megszületni. Mindössze azért fogant meg vele együtt, hogy testi mivoltában is mellette legyen, és átsegítse őt ezen a traumán. Belém hasított a felismerés, hogy ez a segítő nem volt más, mint a hölgy őrangyala. Azért volt olyan tökéletes a fogantatási élménye is, mert az angyali jelenlét tiszta, mindet átható, feltétel nélküli szeretetében történt.

Feliratkozás az önkép tisztításról szóló cikksorozatomra