Halló, ott Isten?

Mérnöki szemmel az ezoterika útvesztőjében.

Porold le az iránytűdet

Nem kell rossz irányba menned azért, mert másoknak hibás az iránytűje!

A lélek szava

Vajon milyen lenne a világ, ha a lelkünk alaptermészete szerint élnének az emberek?

Legyen világosság... vagy sötétség!

Biztosan eljön majd az az idő, amikor tökéletességünket megélhetjük itt a Földön. De mi lesz aztán?

Teremtőgép

Lehet, hogy ilyen lenne az a világ is, amit az emberiség gondolatvilága teremt meg?

 

 

Selfness életvezetési tanácsadó
Hipnoterapeuta, Coach
Theta Healing konzulens
Germán Gyógytudomány tanácsadó

  • 2017. March 29. 16:49

Sorskönyv, átírva

Vagy inkább helyesbítve?

A sorskönyv tényleg átírható, bár azt gondolom, nem annyira az átírására van igazán szükség, mint inkább arra, hogy hozzá igazítsuk az élettervünkhöz.

Eric Berne, a neves kanadai pszichiáter felfedezése volt, hogy öt éves korára minden ember megírja a sorskönyvét, amit azután egy egész életen keresztül eljátszik. 1972-ben jelent meg Sorskönyv című műve, amelyben sok példával illusztrálva bemutatja elméletét. Ő úgy gondolta, hogy a szülőktől és a környezetből ivódik belénk az a minta, ami a világhoz való viszonyunkat meghatározza. Ettől felnőtt korban nehéz eltérnünk, de terápiás módszerekkel lehetséges. Ilyen terápiás módszer alapulhat tranzakció analízisén is, amit az 1968-ban megjelent, Emberi játszmák című könyvében leírt.

Amikor József, egy negyvenes évei végén járó férfi azzal keresett meg, hogy páni félelemmel tölti el, ha önállóan kell megcsinálnia valamit, gondoltam, hogy egy Theta Healing konzultációval biztosan sokat javíthatunk a helyzetén. A konzultáció alatt elénk táruló kép Berne Sorskönyvét juttatta eszembe.

József jó szakember volt, de egész eddigi életében irányítás alatt dolgozott. Most érkezett el egy olyan életfordulathoz, ami után önállóan kellett volna végeznie munkáját, amihez minden szaktudása megvolt, mégis pánik fogta el, valahányszor munkát kapott.

Pánik

Már az általános iskolában besorolta magát a rossztanulók közé. Bár megvolt a magához való esze, nem érezte, hogy igazán neki való a tanulás, inkább kívülállónak érezte magát. Félgőzzel tanult, ezért átlag alatti eredményeket ért el, és hamarosan kialakult magáról az a képzete, hogy „sok mindent nem tudok megtanulni, mert nem megy a fejembe”, „nem vagyok képes arra, amire a többiek”.

Visszább lépve az időben bölcsődés korban találtunk egy eseményt, ami nem rajzolódott ki pontosan, de valószínűleg egy csúnya „pelenka ügy” lehetett. Minden esetre azt élte meg benne, hogy valami olyat tett, amivel nagyon nem voltak megelégedve a gondozónők, és érzékeltették vele, hogy messze az elvárások alatt teljesített. A „nem vagyok képes arra, amire a többiek” tartalmú hitrendszer már itt erőteljesen megjelent.

A szál azonban még tovább nyúlt vissza. Kiderült, hogy az anyukájának nagyon szoros volt az időbeosztása, ezért nem volt ideje eleget foglalkozni a kisfiúval. Nem volt ideje kivárni, amíg megcsinál egyes dolgokat, inkább megcsinálta helyette. Nem volt ideje kivárni, hogy megtanuljon enni, inkább gyorsan megetette, és nem volt ideje rendesen bilire szoktatni sem, ezért sokáig pelenkázta. A kisfiúban ez egyfajta passzivitást, kívülállást alakított ki a világgal kapcsolatban, később ezért is nem igyekezett megfelelni elvárásoknak, mert nem érezte, hogy az tényleg az ő dolga lenne.

A szál még visszább nyúlt. A következő állomás az volt, amikor az anyukája megtudta, hogy állapotos. Nem volt felkészülve egy baba érkezésére, és megrémült attól, milyen nagy változást hoz majd szoros időbeosztású életébe. Nem tudta elképzelni, hogy fog beleilleni. A magzat átvette az aggodalmát, és rögzítette a hitrendszert, „nem tudom, hogy meg tudom-e oldani a feladatot”.

Képtelen

A szál azonban még visszább nyúlt, egészen a fogantatásig. Az aktus nem sikerült túl jól. Részint azért, mert az apja alul teljesített, nem nyújtott túl nagy élményt a feleségének. Ezért Jóska átitatódott az első kritikával: „nem vagyok elég jó”.

Ráadásul párja abban is hibázott, hogy bár nem akartak még gyermeket, nagy hevületében „elengedte magát”, és nem vigyázott. Az anyja azonnal aggódni kezdett, nehogy megfoganjon, és hibának tartotta az egész aktust. József pedig megkapta a másik, életre szóló lenyomatát: „nem illek ebbe a világba, hiba volt megfogannom”.

Mindezeket a hitrendszereket átírtuk, és József két hét múlva elmondta, hogy már csak normális mértékben izgul az új feladatok előtt, nem érez pánikot. Ennyi adrenalinra meg szükség van az odafigyeléshez.

 A sorskönyvet olvasva úgy tűnt, Eric Berne sorskönyvünk megírásának kezdetét leginkább születés utánra datálta. 1972-ben még nem volt szalonképes szakmai körökben a magzati korban, vagy előző életekben gyökerező lelki traumákat feltételezni. Ez manapság már koránt sem eretnekség.

Olyankor, amikor egy-egy probléma nyomán a fogantatás pillanatárig visszaaraszolunk, sokszor feltárul előttem is egy sorsterv, ami eddig még mindig pozitív volt még akkor is, ha tartalmazott nehéz helyzeteket.

Megjegyzés: Tapasztalataim szerint a magzati korban az anya részéről megélt traumákat a magzat általában sajátjaként rögzíti, fogantatáskor pedig mindkét szülő élménye nyomot hagy benne. Ugyanakkor, már magzati kor kezdetétől lehetnek saját traumái is, és a fogantatás "érzelmi lenyomatának" is szokott része lenni saját érzelem.

A sorskönyv tényleg átírható, bár azt gondolom, nem annyira az átírására van igazán szükség, mint inkább arra, hogy hozzá igazítsuk eredeti élettervünkhöz. A sorsról és az élettervről írok a Halló, ott Isten? című könyvemben.


Ha szívesen olvasnád a bejegyzéseimet, ne bízd a véletlenre!
Add meg az email címedet, és elküldöm levélben:

feliratkozás

Tudj meg többet a betegségek és a lélek kapcsolatáról, és a Theta Healingen alapuló módszeremről:
Rendeld meg Halló, ott Isten?-című könyvemet

Megrendelés

Beszélgessünk a könyvről, a blogról, vagy amiről szeretnél!
Csatlakozz a Facebookon a Lélektársalgó csoporthoz!

Csatlakozás a csoporthoz

Ajánlanád valakinek?
Oszd meg kedvenc helyeden!

Keressen fel meghallgatom!


info kukac rajtammulik.hu